Két éjszaka a Tátrában

A téli túrák tervezése mindig nehézkes. A szabadság, pénz, társ, időjárás, lavinahelyzet egyenletből nem mindig az a matek jön ki, amit szeretne az ember. A mostani túránkat a barátom szabadságához, illetve szigorlatához kellett igazítani. A célokat fixálni kell, különben nem lesz belőle semmi, max. tökölés.
Szerdán délelőtt elindultunk a Tátrába, de már induláskor sejthető volt, hogy a terveket a hó, a lavinahelyzet függvényében szükséges lesz módosítani. A Téry házig semmi extra, fel kell battyogni. Este a házban megy a tanakodás, a tanfolyamos csapat ráerősít kételyeinkre, van egy gyenge réteg a hóban, bár stabil a helyzet. A keleti lejtőkön lazább a hó, de bízunk, nekimegyünk a Jég-völgyi csúcsnak. A hó egyre lazább, nem tart sem a csákány, sem a hágóvas igazán. Itt még OK, de feljebb már nem lenne jó a sziklát kaparni. A biztos mellett döntünk, gyerünk át a Zöld-tavi csúcsra. Visszafordultunk. A Téry horhos felé sokkal jobb a hó, a dél-nyugati lejtőt stabillá tette a nap.

Felballagunk a csúcsra és itt szórom el István barátom hamvait. Szomorú, de mégis megnyugtató pillanat, hogy ilyen szép helyen és időben tudunk búcsút venni tőle. Megkönnyebbülünk.

Lesétálunk a házig, felszedjük maradék motyónkat és leballagunk a kocsihoz, hogy átmenjünk a Poprádi házba. Sajnos itt sem az eredeti cél marad, keresni kell egy biztonságos csúcsot. A Kapor csúcs nem egy nagy kihívás, de szép helyen van. Sötétben indulunk, meleg van, nem tetszik. Lámpát nem használunk, elnézünk egy kanyart, megyünk a nyomon, de az nem a rendes útvonalat követi. Egy kis törpefenyős szívás csak kell a túrába. Visszakanyarodunk az útra, de a köd miatt alig látunk. Egy darabig megyünk, aztán dönteni kell, így nem sok értelme van. Visszafordulunk. Aztán le a kocsihoz és irány haza.
A módosítások ellenére egy szép túrával lettünk gazdagabbak.