Alagútban jártam, semmit se láttam :-)

Tavaly kezdtünk el érdeklődni Szlovákia legfiatalabb nemzeti parkja iránt. Hogy miért? Mert közel van, kevesen járnak oda, szép a táj, és jobbnál jobb bringázásra kijelölt utak vannak.


A szlovák–magyarállamhatár által kettészelt Gömör–Tornai-karszt, amely az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb karsztvidéke, az É-i felében terül el. A legfiatalabb szlovákiai nemzeti park (2002-ben nyilvánították nemzeti parkká). Területe 34 611 ha, É–D-i kiterjedése 32 km, Ny–K irányban pedig 72 km. A nemzeti park több fennsíkból áll, amelyeket a Gömör–Szepesi-érchegységből érkező nagyobb vízfolyások (Murány, Csetnek, Sajó, Szár, Áji-patak, Bódva) alakítottak ki. Legjelentősebb fennsíkjai a Szilicei-fennsík, a Pelsőci-fennsík, a Felső-hegy, az Alsó-hegy, a Szádelői-fennsík és a Jászói-fennsík, amelyek mindegyike nagyon gazdag felszín alatti és felszíni karsztformákban (barlangok – közülük 1995-ben a Jászói-cseppkőbarlang NTE-t, a Gombaszögi-cseppkőbarlang NTE-t és a Domica-cseppkőbarlang NTE-t az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, zsombolyok – legismertebbek a 180 méter mély Barázdálás, a 100 m mély Csengő-lyuk és a 68 méter mély Feneketlen Lednice, szurdokok – a leglátványosabb a Szádelői-völgy NTT, víznyelők, töbörök, karrok). A nemzeti park területén belül összesen 32 kisebb kiterjedésű védett természeti terület, valamint természeti emlék található.

http://adatbank.sk/?p=379926

A bringatúrát természetesen több kiindulási pontban lehet kezdeni, kettőt javaslok. Az egyik hosszabb verzió Özörényből (Gemerskahorka) indul, innen 58 km-es kört lehet tekerni. Itt van egy kellemes szálláshely, a Kövirózsa panzió, ahol szívesen látják a bringásokat is.

A másik opció, amit most csináltunk, hogy Csetneken (Stitnik) hagyjuk az autót és innen indulunk észak felé. Talán ez a kör a szerencsésebb, igaz van benne egy kellemes, hat kilométeres emelkedő is Jelsava után, de pörgethető, pont jó.

A világ harmadik leghosszabb, kifejezetten kerékpáros célra használt alagútja, a wikipédia szerint:

https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_long_tunnels_by_type#Bicycle_and_Pedestrian

Csetnek egy aranyos kis városka, ahol érdemes benézni a gótikus templomba, ha éppen nyitva van.

Nagyszabosba (Slavosovce) érve találkozhatunk a régi vasút nyomvonalából maradt hidak pilléreivel. Érdekes története van az alagútnak:



http://iho.hu/hir/a-sohasem-befejezett-gomori-osszekoto-vasut-141127
A tervezett vonalak térképe és a megmaradt műtárgyak helye
(forrás: http://www.vlaky.net – Eredetileg egy 1941-es szlovák újságban jelent meg a térkép. A magyar feliratokat, és a műtárgyak helyét a szerző jelölte be) 

Az első bécsi döntés következtében Dél-Szlovákia magyarlakta területei visszakerültek a Magyar Királysághoz. Ez nagy érvágás volt a szlovák vasúthálózatnak, hiszen több vonalat egyszerűen kettévágtak az új határok. Különösen így volt ez Gömörben, ahol Rozsnyó és Losonc visszakerült Magyarországhoz, a térség vasúti kapcsolataival együtt, így a hálózat egyes részeit csak Magyarországon keresztül lehetett megközelíteni. Ez hatalmas nehézségeket okozott. Különösen a nagyszabosi papírgyár sínylette ezt meg, amely működése erősen függött a vasúti kapcsolattól. A Breznóbánya – Tiszolc – Feled, a Pelsőc – Murány, és a Pelsőc – Nagyszabos vonalak szlovák területen egyáltalán nem voltak elérhetőek, így egy új, összekötő vasúthálózat megépítését vették tervbe. Ennek érdekében Tiszolc és Nagyrőce közé terveztek vasútvonalat, nagyszabású építkezéssel, valamint Lubény és Nagyszabos között, illetve Csetnek és Alsósajó között. Később imrikfalvai és dobsinai hosszabbítással kalkuláltak.


https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6m%C3%B6r-%C3%A1tt%C3%B6r%C3%A9s

Az alagút előtt érdemes felöltözni, hiszen bent jóval hidegebb van, főleg ha nyáron jár valaki errefelé. Az alagútban tök sötét van, szükséges, hogy rendes világítás legyen a bringán, kis játszós villogókkal a falnak mész 🙂 Az út minősége jó, persze egy második világháborúban épített vasúti alagúthoz mérten, vízelvezetők vannak keresztben, ez ad egyfajta monoton bakogást, de ami sokkal veszélyesebb, a hosszában lévő középső vízelvezető, ami legalább negyven centi mély.
Kétszer jártam benne, de még sosem mértem meg mennyi ideig tart az átkelés. Első alkalommal egyedül voltam, párás volt az idő, alig láttam valamit a tejfölben. Félelmetes volt, kellett egy kis idő mire el tudtam indulni. Harmadjára már könnyebb volt, lehet van egy kis klausztrofóbiám?
A végén jó esik kiérni a melegre, a fényre.

Az út érint egy kisebb alagutat is, a Korpásit is (Koprášsky tunel) de az kicsi, itt már meg se lepődünk, meg itt egyből látjuk a fényt a végén 🙂

Nem csak a sötét jellemzi az utat, jut magasságból is, a Korpási völgyhíd jó szellős, szédülős.

Jelsava előtt a magnezitbánya hihetetlen méretei adnak csodálkozásra okot, de itt nem sokat időzünk, elég lepukkant a városka. A város után balra fordulunk és jön az emelkedő, ha érdekes helyre vagyunk kíváncsiak akkor, útba lehet ejteni az Ochtinai-aragonitbarlangot is.

Még egy kis hullámvasút és leérünk Csetnekbe az autóhoz.

Ha érdekel a vasúti nyomvonal másik alagútja, nézd meg ezt a kis videót. annyit elárulok, nem bringázható 🙂